szeráf
szeráf [ë v. e] főnév -ot, (-ja), (régies) szerafim (régies írva: serafim is) (vallásügy)
<Az ószövetségben> hatszárnyú angyal. És benne száz kar Serafimnak | Zengedezése fülembe csendül. (Csokonai Vitéz Mihály) Mint igéret honából a szeráf Szeliden intve ő mosolyg felém. (Jókai Mór)
szeráfi.
