szerbe-számba
szerbe-számba [ë-e v. e-e] határozószó
1. (népies) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban.> Szerbe-számba szed v. vesz: a) sorba, rendbe rak, szed, és számba vesz; b) összeszed, -vesz. Szerbe-számba vette a hadi eszközét – S elhagyá az olasz a sorompók közét. (Arany János); c) számba vesz. A gazdának a tisztaság és a rend odáig terjed, hogy a szerszámjai jó karban legyenek. Az állatai jól elhelyezve éljenek, s ő maga egy pillantásra szerbe-számba tudja venni az udvar egész készletét, (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) <Rendeltetés szerinti helyén> számba véve. Rendelé [Puk Mihály], hogy kiki lenne szerbe-számba: Nyeregben a lovas, az igásló hámba, Sorban a gyalogság, fölállítva szépen, Ágyunál a tűzér, kanóc a kezében. (Arany János)
