szeretett
szeretett [e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév (en), -ebb [e, e] (választékos)
1. Olyan, akit, amit vki, vmi szeret, akihez, amihez szeretettel vonzódik. Szeretett hazánk; forrón szeretett gyermeke; mindenkitől szeretett ember; szeretett jó barátom. Állsz még, állsz, szeretett Hazám! | Nem dőlt még alacsony porba nemes fejed. (Berzsenyi Dániel) Bármit mond a szemtelen hizelgés, Nincsen többé szeretett király! (Petőfi Sándor) Bálványozásig szeretett gyermeke Kálmán úrfit szereti. (Jókai Mór)
2. (régies) Olyan, akit vki szerelemmel szeret. Olyan hiba volt, mit még a legszeretettebb feleség is nehezen fogna elsimítani. (Vas Gereben)
II. főnév -et [e], -je [e] v. -e [e] (ritka, régies) Szerelemmel szeretett személy. Mint holt rogya össze az én szerettem. (Arany János) Ha valaki éjjel a szerettjéről álmodott, s arra fölébred, megfordítja a vánkosát. (Jókai Mór)
