szétdúl
szétdúl tárgyas ige
1. Dúlva felforgat, elpusztít, szétrombol vmit. Tartományokat dúltak szét. (Kemény Zsigmond) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) (Útjából) elsöpör, elpusztít v. szétszór vmit. A hegyfolyam [= a hegyi folyó]… szétdúl mindent, mi futásának ellentáll. (Eötvös József) A négy parázshalom szét volt dúlva. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka) Feldúl (2). Szétdúlja vkinek a nyugalmát, a családi békét. || a. (átvitt értelemben, régies) <Érdeket, jogot> durván sért, megszeg. Ezen irány… semmi kímélendő érdeket nem dúl szét. (Kemény Zsigmond)
szétdúlás; szétdúlat; szétdúlható; szétdúló; szétdúlt.
