szikrázó
szikrázó melléknév
Általában olyan, ami szikrázik.
1. Olyan <anyag, tárgy>, amely égés, súrlódás, ütés v. elektromos áram hatására szikrákat hány. Szikrázó acél, áramszedő, rőzse. A kovácsműhelyben is van ünnepélyesség. A kohó, a fújtatóval felszított tűz, a vörösen izzó s fehéren szikrázó vas… (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <jelenség>, amelynek során szikrák pattannak ki. Szikrázó tűz, villám.
2. (átvitt értelemben) Olyan <anyag, tárgy>, amely a fényt visszaveri; nagyon fényes. Szikrázó gyémánt; a napfényben szikrázó üvegcserepek. Harci szerencsét így kért és nyere párducos Árpád, | S amint szikrázó karddal rá inte Hadisten, | Reszkete ég és föld… (Vörösmarty Mihály) Mintha glória volna a feje körül; olyan szikrázó haja van. (Krúdy Gyula) Röpültek a szánon, a szikrázó hóban, a végtelen fehérségben. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Szikrázó fehérség: a hó színére emlékeztető f. A nyaklánc sárgazöldes fénye most élénkíti, majd enyhíti nyaka és válla szikrázó fehérségét. (Gyulai Pál)
3. (átvitt értelemben) Szikrázó szem: olyan sz., amely vmilyen heves indulatokat fejez ki. Ége setét arcán szikrázó két szeme, mint ég Két haragos csillag barnás felhői homályban. (Vörösmarty Mihály) Vad kéjtől szikrázó szemei könnybe lábbadtak. (Tolnai Lajos)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan <megnyilatkozás>, amely ötletességével mindenkit elkápráztat; sziporkázó. [Petőfi] nők előtt csupa gyöngéd kedély volt a szikrázó elmésség mellett. (Jókai Mór) Ezzel a típussal később nem is igen találkoztam. Talán Máriában volt valami ebből a kemény, élctől szikrázó s így külsőséges elmejátékból. (Móricz Zsigmond)
