szisszenés
szisszenés főnév -t, -ek, -e [ë e] (hangutánzó)
Általában a szisszen igével kifejezett cselekvés, (hang)megnyilvánulás, ill. hangjelenség; az a tény, hogy vki, vmi szisszen. Figyelmeztető szisszenés; a lesújtó kard szisszenése. Csettentett szájával, s egy lóriasztó szisszenést hallatott. – Gyi Tündér! Ráró! (Mikszáth Kálmán) || a. <Fájdalom, kínos meglepetés, elszörnyedés, erős méltatlankodás kifejezéseként:> a levegő hirtelen beszívása v. (ritka) kifúvása a félig nyitott ajkak és a (zárt) fogak közt, ill. az így keletkező sziszegő hang. Az elszörnyedés, a fájdalom szisszenése. Szisszenés nélkül tűrte a vágást. A botnak szisszenés nélkül kiállása már a férfias néperények közé tartoznék. (Kossuth Lajos)
