sziszegés
sziszegés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hangutánzó)
Általában a sziszeg (1–4) igével kifejezett cselekvés, (hang)megnyilvánulás, ill. hangjelenség; az a tény, hogy vki, vmi sziszeg; ismételt, többszöri szisszenés. A kígyó, a lúd sziszegése; a mozdony, a szél sziszegése. Végre jött az utolsó vonat …; hangzott a dübörgés, sziszegés, mi jöttét megelőzi. (Jókai Mór) || a. Ismételt, többszöri (föl)szisszenés. Fájdalmas sziszegés. || b. (ritka) Megbotránkozást, elszörnyedést, méltatlankodást kifejező többszöri fojtott, (kifelé fúvott) sziszegő hang. Sziszegéssel fogadták a botrány hírét. Nem mívelt színpadra valók … a hosszú elmélkedések …, melyeket a míveltebb érzésűek megdöbbenés … s némi sziszegés nélkül nem hallhattak. (Gyulai Pál) A kínos feszültség, mely erre a feleselésre következett, mélységes csendet teremtett, még a köhintéseket is leintették a türelmetlen pszt sziszegések. (Mikszáth Kálmán)
