szitakötő
szitakötő főnév
Színpompás, karcsú testű, nagyobb ragadozó rovar; két pár üvegszerű, hálózatos erezetű szárnya van; vizek mentén él. Erdei, hegyi, karcsú, óriási, sávos, szőrös, tavi szitakötő. Gyönyörű kék szitakötő hintáz előttünk a káka fölött. (Gárdonyi Géza) Az ember kinyújtja a kezét, összekapja a markát, „no megvagy”, mert érzi is benne a szitakötőt, – kinyújtja, hát a szitakötő már a kút-ostorfán rezeg, ott is fejjel lefelé. (Móra Ferenc) || a. (állattan) Szitakötők: az ilyen rovarokat magában foglaló rend (Odonata).
szitakötős.
