szívós
szívós melléknév -an, -abb, (ritka, régies) szívos
1. Olyan <növényi rész>, amelynek nyers rostjai rugalmasak, és azért nagymértékben hajlik, majd visszaugrik, nem könnyen törik, hajlékony. Szívós ág, fűzfavessző, karó. Most Hábor szívos gerelyét markába szorítja, És háromszor irányozván veti nagy hatalommal. (Vörösmarty Mihály) No hát válassz ki egyet a botok közül. Ezt? ezt a jó szívósat? (Jókai Mór) || a. <Erős rostjainak keménysége miatt> nehezen szakítható téphető, rágható. Szívós bőr, hús tészta. [A kürtősfánkot] édesapám az udvaron, szabad tűzön megsütötte, mint a nyársra húzott malacot, Oly piros lett … s olyan jó szívós, rágós: igazán a mi fogunkra való volt. (Móricz Zsigmond)
2. Káros hatásokkal szemben ellenálló <szervezet>, ill. ilyen szervezetű <élőlény>. Szívós testalkat; szívós állatfajta. Az öreg úrnak szívós egészsége dacolt az idővel. (Vas Gereben) A kígyónak szívós élete van. (Kemény Zsigmond) Az anyák erős, szívós magyaroknak adtak életet. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben) Céljait következetesen szem előtt tartó, ahhoz makacsul ragaszkodó, a nehézségeket, bajokat könnyen tűrő, elviselő <személy> Kitartó, szívós ember. Száraz, szívós legény a vén koszorúsnak a titkára. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző, kitartó, lankadatlan, makacs <cselekvés, magatartás>. Szívós akarat, küzdelem, munka; szívós ellenállást fejt ki; szívósan ragaszkodik vmihez. Dani lassanként azt vette észre, hogy a nagy gazdalány … makacs, szívós, következetes munkával olyan életre akarja őt szorítani, ami csak az apjának … való. (Móricz Zsigmond)
szívósodik.
