szóbőség
szóbőség főnév
Az egyéni szókincs gazdagsága, bősége. A kifejező készség alapja a szóbőség. Nagy szóbőségre tett már szert a francia nyelvben. Fejleszteni kell a tanulók szóbőségét. || a. (régies, rosszalló) Bőbeszédűség, szószátyárság, szószaporítás. Nagy szóbőséggel beszélte el vadászkalandját. Politikai lapjaink … életbe nem ható üres szóbőségét megúnták. (Kossuth Lajos) Előadta nagy szóbőséggel, hogy ő böszörményi szabólegény. (Jókai Mór) Nagyon erőt vett rajta a szóbőség. (Mikszáth Kálmán)
