szögellik
szögellik [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (csak 3. személyben) (ritka)
Vhova szögellik: <főleg földterület> (éles) szögben nyúlik vhova. A Balaton … a legtisztább szem, mely valaha egekbe tekintett. S nem itt van-e … Badacson? nem ide szögellik-e a romladék Szigliget s elhúnyt nagy Festetics Keszthelye? (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: beszögellik; kiszögellik; odaszögellik; összeszögellik.
szögellés; szögellő.
