szonáta
szonáta főnév ..tát, ..tája (zene)
1. Kötött formájú, több (rendsz. három-négy) tételből álló zenemű egy v. legfeljebb két hangszerre, amelyek közül az egyik rendsz. zongora. Beethoven szonátái. Ma álmom elviszi az enyhe szél | s az ábrándos, ezüstös, halk szonáta. (Kosztolányi Dezső) Éjjel Mondschein szonátát és Áve | Máriát hallgattam egy szál | csöpögő gyertya mellett. (Radnóti Miklós)
2. Hangszeres zenedarab a XVII–XVIII. sz.-ban, különösebb formai kötöttség nélkül. Bach szonátái.
Szóösszetétel(ek): szonátaforma; szonátairodalom; szonátatétel.
szonátás; szonátázik.
