szorgos
szorgos melléknév -an, -abb
1. (választékos) Munkáját szorgalommal végző, serény, iparkodó <személy>. Szorgos háziasszony. Leányt keress … Vidám legyen, különben holt alak; Szorgos legyen, mert házad tönkre megy. (Vörösmarty Mihály) || a. (átvitt értelemben) Tajtékos égen ring a hold, | csodálkozom, hogy élek. | Szorgos halál kutatja ezt a kort | s akikre rálel, mind olyan fehérek. (Radnóti Miklós)
2. (választékos) Szorgalommal, buzgón végzett. Szorgos ápolás, keresés, kutatás.
3. (régies) Rendkívül sürgető, sürgős, halaszthatatlan. Tervemet Mért vágod át ily szorgos pillanatban? (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A legszorgosabb kiadásokra sem teremthető elő … a múlhatlanul szükséges összeg. (Jókai Mór)
szorgosság.
