szorongás
szorongás főnév -t, -ok, -a
1. A szorong (1) igével kifejezett állapot; az a tény, hogy vkik, vmik szoronganak vhol. Az utasok szorongása az autóbuszban: a tyúkok szorongása a ketrecben. Nagy szorongás volt a villamosban.
2. (átvitt értelemben) Vmely, rendsz. még ismeretlen veszélytől való félelemnek v. kínos bizonytalanságban, lelki feszültségben töltött várakozásnak nyomasztó érzése. A tanulók vizsga előtti szorongása. Szörnyü félelem Fogá el a hallott beszédeken; Szorongásban telt aztán élete …. Ha nyilt az ajtó: ő már reszkete. (Tompa Mihály) Tehetetlenségemben kínos nyugtalanság, szinte szorongás fogott el. (Nagy Lajos) Szivemet | ős szorongás markolta. (Szabó Lőrinc)
szorongási; szorongásos.
