szöszmötöl
szöszmötöl tárgyatlan ige -t, -jön (bizalmas, néha kissé rosszalló, hangfestő)
<Személy> piszmogva, lassan, kényelmesen tesz-vesz, babrálva foglalatoskodik vmivel. Szöszmötöl vmin v. vmivel. Ne szöszmötölj már annyit. Sokáig szöszmötölt azzal az öl fával. Helvila a fényképező masinán szöszmötölt hidegvérrel. (Jókai Mór) || a. (ritka) <Állat> mozgolódik, mocorog. A legény hallgatott … Hogy is lehet, hogy ő azt nem vette észre, milyen csönd van az udvaron. Mert tizenhárom darab jószág azért éccaka is szöszmötöl s hangot ad. (Móricz Zsigmond)
Igekötős igék: elszöszmötöl.
szöszmötölés; szöszmötölő.
