szövétnek
szövétnek [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. (régies) Kezdetleges fáklya, mely rendsz. viasszal, szurokkal v. gyantával bevont kenderkötélből, ill. szövetből áll. Oltárod készen áll? | – Hatvan szövétnek által ékesítve Az áldozókat elfogadni kész. (Vörösmarty Mihály) Mi a baj Ferkó? – kiáltott a révész, midőn az égő darab fa világításánál, melyet szövétnekként magával hozott, az uraság kocsisára ismert. (Eötvös József) || a. (átvitt értelemben) [Széchenyi emlékezete.] S míg kétle a bölcs, hátrált a tevékeny, Bújt az önérdek, fitymált a negéd: Ő megjelenve, mint új fény az égen, Felgyújtó az oltár szövétnekét. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, költői) Fény, világosság. Mi földi istenek! | Mi vagyunk sáfári az észnek, Sőtét éjben fénylő szövétnek, Minket kövessetek! (Tompa Mihály) Mindenütt lobogtatám a bölcseség szövétnekét. (Szigligeti Ede)
Szóösszetétel(ek): szövétnekfény; szövétnekvilágítás.
szövétnekes.
