szóvirág
szóvirág főnév (választékos, rosszalló)
<Beszédben, írásban> dísznek szánt, valójában azonban a stílust fellengőssé, dagályossá tevő, tartalmatlan(ná vált) képes kifejezés; üres szókép, cikornya. Elcsépelt, kopott, semmitmondó szóvirág; árasztja, ontja a szóvirágokat. Nem szeretem az ilyen frázisokkal, szóvirágokkal tele stílust. Kossuth … azon eszmét, hogy egy nemzet vén vagy ifjú lehet, szóvirágnak nevezi. (Kemény Zsigmond) A könyvmoly-udvarlók színehagyott szóvirágai … előttünk teljesen értelmetlenekké váltak. (Ambrus Zoltán)
szóvirágos.
