szülőföld
szülőföld főnév
1. Az a hely, (város, falu), ahol születettünk és környéke, tája. Szeretett szülőföldem. Visszavágyik szülőföldjére. Messze setétedik már a Ság teteje, | Ezentúl elrejti a Bakony erdeje, | Szülőföldem, képedet. (Berzsenyi Dániel) Szülőföldem, szép határa! Meglátlak-e valahára? (Kisfaludy Károly) Szülőföldemnek bús határa, hajh, | elér-e még a bánat és sohaj? | … Gyermekkorom, áldott gyermekkorom, | te hontalan, hozzád kiáltozom. (Kosztolányi Dezső) Minden magyar író a saját szülőföldje nyelvét tartja a legszebbnek. (Móricz Zsigmond)
2. Az a haza, ország, ahol születtünk. Messze idegenbe szakadt szülőföldjétől. Itten nézte a hős A szülőföldéről Ballagó felhőket. (Petőfi Sándor) Szülőföldem, hazám, dicső Magyarország… (Gyulai Pál)
szülőföldi.
