szünetlen
szünetlen [e-e] melléknév és határozószó -ül (régies, irodalmi nyelvben)
Szüntelen (I–II). Hová Lett hát ama nagy bölcseség ere, Melyből szünetlen új hír buzga ki A pártütéstől…? (Vörösmarty Mihály) Jó hogy Kusztorának teljes-lehetetlen | Célba venni fejét, mert rezeg szünetlen. (Arany János) Ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd Szünetlenűl, mely visszaint s emel, Csak azt kövesd. (Madách Imre)
