szürkéllik
szürkéllik tárgyatlan ige -ett, (-jen), -eni [ë, ë, e] (-ni) (csak 3. személyben)
1. <Rendsz. távoli, elmosódó körvonalú tárgy> szürkének látszik. A távolban ugar szürkéllett. A hegyek teteje a messzeségben szürkéllett. Az égen felhők szürkéllettek. Szemem az égre Felvetvén meglátom végre, Hogy környéke fejérlik. És azurkék szürkéllik. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. <Vmi, rendsz. ami eredetileg nem szürke> vmely okból szürkének látszik. Sötét ruhája szürkéllett az út porától. Künn hideg szél fújt… Már nem esett. A szél fölszárította a nedvességet, szürkéllett az aszfalt. (Nagy Lajos)
szürkéllés; szürkéllő.
