szúró
szúró melléknév -n v. -an, (-bb)
1. Olyan, aki, ami szúr. (1, 3). A késsel a tenyerébe szúró gyerek; vkinek a kezét szúró tövis. || a. Olyan <eszköz>, amellyel szúrnak; szúrásra való, haszn. Szúró penge. || b. (átvitt értelemben) Szemet szúró: bántóan feltűnő, kellemetlen érzést okozó. Szemet szúró öltözet, viselkedés. Ott volt körülötte ez a szemet szúró, félelmes család. Folyton vendégek. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Szúrást (3a) okozó. Szúró fájdalom.
3. (ritka, rendsz. rosszalló) Szúrós (3) <szem, nézés>. Követség szól, a király hall… – Nézve szúró pillantással. (Tompa Mihály) Szúró szeme átszalad az iraton. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Csípősségével vkinek érzékenységére ható, elevenébe találó; csipkedő. Ez megint a legszúróbb célzás volt Belizár féltettebb oldala ellen. (Jókai Mór) Mindig elmés, mindig szúró… (Reviczky Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. szúróeszköz; szúrófegyver; 2. tövisszúró.
