szuvas
szuvas melléknév -an, -abb (kissé népies, régies)
1. Olyan <fa>, amelyben szú tanyázik, ill. amelyet a szú megrágott; szúette, szúrágta. Szuvas gerenda, oszlop.
2. (átvitt értelemben, ritka) Olyan <csont, kül. vmely csontváz egy része, darabja>, amelynek belső, lazább anyaga, lyukacsossá, üregessé válik, porladni kezd. Ó, ó vén csontjaim, szuvas vén csontjaim hogy recsegnek-ropognak. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Szuvas fog: rossz, lyukas, üreges, odvas f.
szuvasság.
