tábláz
tábláz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. (kereskedelem) Jelzőtáblával lát el vmit. Táblázzák az árukat.
2. (építészet) <Ajtót, falat, padlót> táblalapokkal burkol, föd. [A kastélyban] hosszú folyosók, boltozatos termek kifestve, táblázva és szőnyegezve. (Jókai Mór)
3. (ritka) <Földet> táblákra (9) oszt.
4. (jogtudomány, hivatalos) <Főleg adósságot, terhet> a telekkönyvben az ingatlan terhére ír, ill. jegyzékbe, kimutatásba vesz fel. Az adósságot a házra táblázták.
5. (rendsz. névmási határozóval) Vkire tábláz: <vmely ingatlanra von. tulajdonjogot> telekkönyvi átírással vkire átruház. Vö: rátábláz (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk tábláz.
Igekötős igék: áttábláz; betábláz; kitábláz; rátábláz.
táblázás; táblázható; táblázó; táblázott; tábláztat.
