tacskó
tacskó főnév -t, -ja
1. Rövid, leginkább görbe lábú, hosszú, de zömök testű, széles lecsüngő fülű, leggyakrabban világosbarna színű kutya; borzeb, dakszli. Egyenes lábú, fekete, hosszú szőrű, sima szőrű, tarka szőrű tacskó. Ott volt az udvaron három nagy komondor, négy agár…, meg egy görbe lábú tacskó. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, gúnyos) Éretlen, felelőtlen kölyök, serdületlen fickó. Szemtelen tacskó. A kis tacskó hazudott. Mit akarnak ezek a tacskók? Idősebb katona vagyok, mint te, tacskó! (Gárdonyi Géza) Annak előtte soha semmibe se avatta feleségét. Most megeredt a szava…, neki tartott szabadelőadásokat… azokról a tacskóról, akikkel megnyomorították a minisztériumot. (Kosztolányi Dezső) a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Serdületlen, ki nem fejlődött, esetleg testileg, szellemileg éretlen. Tacskó kölyök, leány; tacskó korban van. Nem szükség tacskó leányzók éretlenségeit találgatni… (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): tacskókutya.
tacskós.
