tájon
tájon határozóragos főnév
1. (ritka) A névszóval v. ritkábban határozószóval jelölt hely, tárgy környékén, táján. Elöl olyan, mint egy alma, derék tájon gömböc forma. (népköltés) Bizony nem arrafelé tájon van a sírja, amerre gyermekkorában élt… (Móricz Zsigmond)
2. (névutószerűen, ragtalan szó után, ezzel együtt értve) A névszóval jelölt idő(pont) körül, táján. Ez idő tájon. Úgy húsvét tájon elutazom. Megtudá, hogy másnap, ebéd tájon reggel Indul egy kiséret fogoly hercegekkel. (Arany János) Annyi volt a dolog, hogy éjjel tájon is talpon tartá az embereket. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): déltájon.
