tajtékos
tajtékos melléknév -an, -abb
1. Olyan <víztömeg, álló- v. folyóvíz>, amelyen tajték (1) képződik, tajték van; habzó. Tajtékos hullám, örvény, tenger. A tenger tajtékos lett, nyugati szél kezdett felemelkedni. (Justh Zsigmond) Véres folyóid futnak tajtékosan, Hispánia! (Radnóti Miklós)
2. Olyan <személy, állat, testrész>, akit, amelyet kivert a tajték. Tajtékos a szája, tajtékos a ló combja. A paripák lihegve, forró, tajtékos szájjal… törtek előre. (Justh Zsigmond) A négy tajtékos paripa megállott a sátor előtt. (Mikszáth Kálmán)
3. (átvitt értelemben, ritka) tajtékos kedvében van: nagyon dühös, tajtékzik a dühtől.
tajtékosság
