talány
talány főnév -t, -ok, -a (választékos)
1. Az a jelenség, dolog, amelynek lényegét, okát, célját, értelmét s a vele kapcs. összefüggéseket következtetéssel sem foghatjuk meg; rejtély. Örök, megmagyarázhatatlan talány. Az egész ügy mindvégig talány maradt. Számomra megfejthetetlen talány volt. Kételyek támadtak keblében; elméjét megint talányok ostromlák. (Kemény Zsigmond) Nagy az én bűnöm. Vesszen is, Kire a végzet mérte, Hogy a könnyek szfinksz-asszonyát Megérezze, megértse. Maradjon szent talánynak Ő, Maradjon mindig újnak. (Ady Endre)
2. (régies) Rejtvény. (1) Talányokat ad fel; talányokban beszél. Sikerült a talányt megfejteni. Nem mondhatom ki Máskép: talányban közlöm azt veled. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Nézzetek rám: Théba népe, itt a híres Oedipus, ki a Nagy Talányt megoldta. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
Szóösszetétel(ek): talánylakat.
