talon
talon főnév -t, -ok, -ja
1. (játék) <Kártyajátékban és dominóban> az osztás v. a felvétel után fennmaradó, ill. letett kártyák, kövek (5) összessége. Húz, vesz a talonból; leteszi a talont. Jó játékosnak a saját kártyájából ki kell találni azt, hogy mi lehet az ellenfele kezében. – De vajon mi fekhetik a talonban? (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> Vki talonba kerül: irányító, vezető szerepét elveszti; talonba tesz vkit: mellőz, nem vesz számításba vkit.
2. (ritka, régies) A vár bástyájának külső fali kiszögellése.
3. (bankszakma, 1945 előtt) Értékpapír szelvényívének az a része, amelynek benyújtása ellenében a kibocsátó új szelvényívet szolgálata ki.
