támaszték
támaszték főnév -ot, -a
1. Vmely tárgy, kő, bak, cölöp, gerenda, amellyel vmit megtámasztanak, v. amelyre vmit rátámasztanak. Ezek a dúcok az elkorhadt sasfák támasztékai. [A kocsi] a hátulsó jobb oldalánál támasztékon ül. (Vas Gereben) Gerendák és deszkák toldozzák a lyukakat. Amennyire lehet. A kő már csak támaszték mögöttük. (Gárdonyi Géza)
2. (kertészet) Pózna, rúd, amellyel vmely gyümölcsökkel terhelt ágat megtámasztanak. Az almafa ágai támasztékokra szorultak.
3. Alap, amelyre lábunkkal, testünkkel támaszkodunk, ránehezedünk. A hegymászó nem talált lábának támasztékot.
4. (átvitt értelemben, ritka) Támogató, igazoló körülmény, ill. olyan érv, amellyel állításunkat bizonyítjuk; bizonyíték. Erre a gyanúra nincs támasztékom.
támasztékos.
