tamtam
tamtam -ot, -ja (régies) támtám
1. <Némely afrikai népnél haszn.> fából való hosszúkás dob. Verik a tamtamokat. || a. Ennek hangja. Egyhangú, monoton tamtam.
2. (zene) <Kínai eredetű,> kovácsolt fémötvözetből készült homorú korong, amelyet felfüggesztve dobverővel szólaltatnak meg; nagyobb gong. Mikor… feljön a nap…, a samán papok elkezdik verni a dobjaikat veszettül, s ezt a zenét csak a …. boncok érc támtámjainak a döngetése múlja felül. (Jókai Mór)
tamtamos.
