tanácsadó
tanácsadó [cs-a] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki v. ami alkalomszerűen v. hivatásánál fogva rendszeresen tanácsot ad, szakvéleményt mond. Tanácsadóiroda, szakember, szerv, testület.
II. főnév
1. Tanácsadó személy. A király tanácsadói. Ő volt a tanácsadóm. Adjon Isten neked, adjon a hazának | Erősebb karokat, mint ezek valának; Adjon tanácsadót, jobbat mint én valék. (Arany János) A császár nem adott semmit a tanácsadókra. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, választékos) Az a dolog, főleg emberi tulajdonság, ill. ezt jelképező testrész, amely az embert elhatározásaiban, cselekedeteiben vezérli. S a szív nem rossz tanácsadó… Az észnél gyakran messzebb lát Sejtelmivel. (Petőfi Sándor) A hallgatás örök tanácsadó. Hisz a lelkek nem beszélnek egymással fennhangon. (Jókai Mór)
2. Tanácsadással foglalkozó hivatal, hivatalos szerv. Jogi tanácsadó; házassági, pályaválasztási tanácsadó.
3. Közérdekű ismereteket gyak. kérdés-felelet formában tárgyaló közvélemény, könyv. Jogi, háztartási, gazdasági tanácsadó.
Szóösszetétel(ek): szaktanácsadó.
tanácsadói.
