tanácsnok
tanácsnok főnév -ot, -a (1945 előtt)
1. Rangban a polgármester, ill. helyettes polgármester után következő, rendsz. vmely ügyosztályt vezető városi tisztviselő. Fővárosi tanácsnok; tanácsnokok választása. N. N. tanácsnok intézte a kulturális ügyeket. A gazdasági tanácsnokkal, Csomával kell jóba lenni… Ez folyton ott sündörgött körülötte, de ő még nem fogadta el a hízelgést. (Móricz Zsigmond)
2. Vmely közigazgatási testület, elöljáróság, ill. képviselőtestület tagja. Tisztelt tanácsnok uraim! Köszönöm az eddig belém vetett bizalmat. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): tanácsnokválasztás.
tanácsnoki; tanácsnokság.
