tanácstalan
tanácstalan melléknév -ul, -abb
Olyan <személy>, aki vmely kérdésben, helyzetben nem tud dönteni és tanácsra szorul. Egészen tanácstalan volt. Tanácstalan e kérdésben. || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás, külső>. Tanácstalan arccal; tanácstalanul áll vmely kérdés előtt. A polgármester… tanácstalanul harapdálta a bajuszát, hogy mit tegyen. (Mikszáth Kálmán) Légváry egy kissé tanácstalanul álldogált a nagyterem nyitott ajtajában. (Ambrus Zoltán)
tanácstalanság.
