tanítvány
tanítvány főnév -t, -ok, -a
1. <A tanítóhoz való viszonyában> az a személy, akit vki vmire tanít. A tanító helyesírásra tanítja tanítványait. Rafael sok képet tanítványaival együtt festett. A mestert tanítványa túlszárnyalta. A nevelő… ha nem tudá Leckéit a tanítvány, Azzal piríta rá, hogy a szolgával mondatá el. (Petőfi Sándor) Tanár az én apám. Ha jár a vidéki | városban, gyermekek köszöntik ősz fejét, | kicsinyek és nagyok, régi tanítványok | … leviszik kalapjuk. (Kosztolányi Dezső) Az én lelkem is volt valaha gyémánt, | de szénné égett annyi lassu tűzben… Számodra meggyujtottam ezt a szént | a makulátlan szeretet tüzével, | mely… egyetlen küzdő gondolattá olvaszt | apát s fiút, és mestert és tanítványt. (Babits Mihály)
2. (vallásügy) <A keresztény vallások tanítása szerint> az a személy, akit Jézus személyesen tanított, és aki az ő tanításait továbbadta, hirdette. A tizenkét tanítvány: a t. apostol.
tanítványi.
