tank
tank főnév -ot, -ja
1. Harckocsi. Tankokkal először 1916-ban kezdtek harcolni. Amerikai, angol és színes bőrű hadtestek nyomulnak a németek ellen… a támadásnak még soha sem alkalmazott gyilkoló gépével: a tankkal. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) Flóra szeret. S lám álnokul, | meztelen, szép szerelmünk ellen | tankkal, vasakkal | fölvonul | az ember alja. (József Attila)
2. (gépkocsizás) <Robbanómotoros járműn, tárolóhelyen> zárt tartály folyékony üzemanyagok számára. A tankokat megtöltötték. || a. (fényképészet) Előhívó tank: zárt, fedeles tartály, amelyben a filmet világos helyen elő lehet hívni. Előhívó tankot vásárol.
Szóösszetétel(ek): tankakadály; tankárok; tankcsata; tankelhárítás; tankgyár; tanktámadás.
tankos.
