tanoncidő
tanoncidő [c-i] főnév (1945 előtt)
Az a szerződésileg meghatározott idő, amely alatt a tanonc bizonyos kereskedelmi v. ipari szakmát elsajátíthat; az az idő, amely alatt vki tanonc. Kitöltötte tanoncidejét. || a. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vmely foglalkozás, ismeret terén> a megfelelő jártasságnak másoktól való elsajátítására fordított idő. Ez a két év a tanoncidő volt számára.
tanoncidei.
