tanszék
tanszék főnév (iskolai)
1. Vmely tudományág előadására, művelésére és szakemberek képzésére rendszeresített egyetemi v. főiskolai tanári állás és a hozzátartozó tudományos intézet. → Irodalmi tanszék; történelmi tanszék; a tanszék megürül; kinevez, meghív vkit a tanszékre; betöltik a tanszéket. Új tanszéket állít fel. || a. Ebbe a szervezetbe tartozó tanszemélyzet. || b. (ritka, régies) <Középiskolában> tanári állás rendsz. két tantárgy tanítására.
2. Ennek vmely helyisége v. helyiségei együtt. Bemegy a tanszékre.
3. (ritka, régies) Katedra (1). A tanszéknek elül lábát kivevém a tanító Távolléte alatt, s kórócskát dugva helyette Vártam… Jött; tanszékibe bútt, hajlongott, hátra, előre. (Arany János)
tanszékes; tanszék; tanszékű.
