tanújel
tanújel főnév
1. (választékos) Olyan emberi megnyilatkozás, eljárás, amelyből vmilyen tulajdonságra v. érzésre lehet következtetni, ill. amely ezt tanúsítja. Vminek tanújelét adja. Fényes tanújelét adta tehetségének. Számos tanújelét láttam barátságának. Ez a névtelen nő Pesten lakott, és minden bizonnyal szerette Szénfi urat, hisz ennek az évek folyamán többször tanújelét adta. (Krúdy Gyula)
2. (régies) Bizonyíték (1a). A cár kezébe fogom juttatni a bűn tanújeleit. (Jókai Mór)
