tapadós
tapadós melléknév -an, -abb
Olyan <anyag>, amely könnyen, hamar tapad vmihez; ragadós. Tapadós agyag, hó, sár; a faggyúmirigyek tapadós váladéka. Jó, tapadós habarcsot kevert. Csak egyetlen egyszer fogta be a szemhéjait erősebben, két mézzel bekent tapadós ujjával, Majmuna, ama bizonyos Álomtündér. (Mikszáth Kálmán) Lenézett zsenge mustod tapadós ajkkal innád: | de ecet lett belőle. (Babits Mihály)
tapadósság.
