tapaszt
tapaszt ige -ott, ..asszon; -ani (-ni)
1. tárgyas <Vminek, vmely falnak a felületét, padlózatlan szobának a földjét> agyagból készített híg anyaggal bevonja, bevakolja. Falat, kemencét, tűzhelyet tapaszt; tapasztja a fal alját, a szoba földjét. || a. (tárgy nélkül) A kályhás napestig tapasztott. Trézi… a kertet maga művelte, mosott, súrolt, tapasztott. (Móricz Zsigmond) Gondozza a teheneket, rendben tartja az épületet, tapaszt, meszel, tataroz. (Nagy Lajos) || b. tárgyas <Repedéseket, lyukakat> sárral töm, betöm. Tapasztja a réseket.
2. tárgyas <Testrészt vmilyen érzelem, kifejezéseként v. egyéb okból> vmihez szorít, nyom. Kezét szemére, arcára tapasztja. A nő… kezeit könnyes arcára tapasztva, elkezde hangosan zokogni. (Jókai Mór) Gergely a tenyerét időnkint a falra tapasztja. Érzi: hol reng a föld legjobban. (Gárdonyi Géza) Az előszobában a konyha csukott ajtajához tapasztotta fülét. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyas (ritka) <Tapadós tárgyat> egy másikhoz nyom, hogy odaragadjon. Tapaszt vmit vmire.
Igekötős igék: áttapaszt; betapaszt; feltapaszt; hozzátapaszt; kitapaszt; körültapaszt; letapaszt; megtapaszt; odatapaszt; összetapaszt; rátapaszt; végigtapaszt.
tapasztás; tapasztat; tapasztgat; tapasztható; tapasztott.
