tapintás
tapintás főnév -t, -a (csak egyes számban)
1. A tapint igével kifejezett cselekvés; érintéssel való érzékelés. A tapintás szerve főként az ujjhegyek bőre. A vakok tapintásból is megismerik hozzátartozóikat. Tapintással érzékeljük, hogy valami hideg vagy meleg, kemény vagy puha-e. Tapintással is észrevesszük, hogy a vászon finom-e. Ó csak azt megérném, Tapintásommal megláthatni téged: Azt mondanám, hogy ismét van szemem. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) || a. <Emberben és állatban> ennek a képessége, ill. érzéke. Éles, kifinomult tapintás. A vakok tapintása különösen kifejlődik. Az öt érzék egyike a tapintás. Olyan finom a tapintásuk, mint a nőorvosoké. (Kosztolányi Dezső) || b. (orvostudomány) A beteg vizsgálatának az a módja, melynek során az orvos ezzel az érzékkel törekszik a szervek állapotát, helyzetét megállapítani. Tapintással is jól észlelhető daganat. Tapintással észrevette az orvos, hogy a máj megnagyobbodott.
2. Az ennek révén szerzett benyomás, érzéklet. Vminek a tapintása: vmit abból a szempontból megítélve, ahogyan tapintó érzékünkre hat; kemény, puha vminek a tapintása; tapintásra érdes, puha, selymes vmi. Milyen lágy ennek a prémnek a tapintása.
Szóösszetétel(ek): tapintásérzék; tapintásérzés; tapintásérzet.
tapintási; tapintású.
