tapintatlan
tapintatlan melléknév -ul, -abb
1. Olyan <személy>, akiben nincs tapintat (1); nem tapintatos. Tapintatlan ember. Tapintatlan voltam? A biztos… diadalokhoz szokott emberek majdnem oly… tapintatlanok, mint a becsületes bambák. (Tolnai Lajos) || a. Ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Tapintatlan kérdés, kijelentés, modor, viselkedés. Éljen – szólt egy tapintatlan hang. (Mikszáth Kálmán)
2. (elavult) Olyan <dolog>, amelyet nem tapintottak; érintetlen. Kebeléhez szorítván annak még tapintatlan kebelét, minden csókoknak csókja volt az, amit a Nimfának szácskájára ragasztott. (Csokonai Vitéz Mihály)
tapintatlankodik.
