tápláló
tápláló melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an, -abb
1. (kissé választékos) Olyan, aki, ami táplál vkit, vmit. Gyermekét tápláló anya; fiókáit pelyhes kicsinyeit tápláló madár; az égést tápláló oxigén; a lelket tápláló zene; a reményt tápláló ember. || a. (műszaki nyelv) Gépet, berendezést, eszközt a működéshez szükséges (táp)anyaggal ellátó <személy>. Gépet, kemencét tápláló munkás.
2. Olyan, ami táplálkozásra alkalmas, ami táplál, tápanyagot bőségesen tartalmazó, táperőben, kalóriában gazdag; hizlaló. Nagyon tápláló anyag; tápláló eleség. A vaj igen tápláló étel.
3. (műszaki nyelv) Olyan, ami vmilyen berendezés, gép számára szükséges anyag v. energia továbbítását lehetővé teszi, azt szolgálja. Tápláló áramkör, vezeték. || a. (műszaki nyelv) Olyan, ami vminek a táplálásához szükséges anyagot tartalmazza, v. amiben ezt tárolják. Tápláló medence.
II. főnév -t, -ja (ritka)
1. (választékos) Eltartó. Nagybátyja volt a táplálója.
2. (irodalmi nyelvben) Tápláló anyag, étel. Neked valami táplálóval kellene élned: az adná meg az egészségedet. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): táplálóáram; táplálócsap; táplálócsatorna, táplálóérték, táplálóforrás, táplálónedv; táplálórostély; táplálószelep; táplálózsilip.
