tapló
tapló főnév -t, -ja
1. Taplógomba.
2. Ennek húsos, szíjas anyaga, melyet régen – amikor még acéllal, kovával csiholtak tüzet – tűzgyújtásra használtak, újabban pedig sapkát és néhány más használati cikket készítenek belőle. Tüzes tapló; egy → ütet tapló; taplóból készült öv, sapka. Be van az én szűröm ujja kötve, Barna kislány ne kaparássz benne. | Az egyikben acél, kova, tapló, A másikban százforintos bankó. (népköltés) Megtömte a pipát istenesen, taplót gyújtott, pipára gyújtott. (Eötvös Károly) Acélt, és kovát vet elő az övéből és kicsiholt. A tapló csakhamar égett. (Gárdonyi Géza)
Szólás(ok): (tüzes) taplót dug vkinek a fülébe: vkiben erős nyugtalanságot, erős érdeklődést kelt vmi iránt; (tájszó, régies) főzi a taplót: töpreng, tépelődik, magában hány-vet vmit; nem ér v. nem adnék érte egy ütet taplót: semmit sem ér; teljesen értéktelen <dolog>.
Szóösszetétel(ek): taplóöv; taplósapka; taplószáraz; taplótök.
