taps
taps főnév -ot, -a
1. (hangutánzó) <Tetszés, helyeslés, ünneplés kifejezéseként, újrázást, ráadást sürgető megnyilvánulásként> a tenyér többszöri összeverése, ill. az így keletkező hangok együttes hangzása. Dörgő, egetverő, falrengető, hosszan tartó taps; → nyílt színi taps; szünni nem akaró, ütemes, viharos, zúgó taps; felhangzik, felzúg, lecsendesül a taps; tapsra vár; tapsot → kap; lelkes tapssal fogad vmit, üdvözöl vkit. Voltaire érdeminek szép köszönet vala | Párizs tapsai közt a fejedelmi csók. (Berzsenyi Dániel) Fel, tapsra hát, ki jó barát, | S Robin megjavítja magát. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Kár, hogy kevés volt a közönség. |Nem kapott illő tapsokat, Pedig ilyen derék játékért Máskor kap rengeteg sokat. (Ady Endre)
2. (sport, hangutánzó) Vezényszót helyettesítő v. kiegészítő jeladás versenyzők indulására. A többiek csak vezényszóra, tapsra indultak, nem pisztolylövésre. (Kosztolányi Dezső) || a. (hangutánzó) Ütemet jelző ismétlődő tenyérösszeverés <tánc-, torna-, énektanításban>. Tapssal kísérik a táncot; tapsra táncolnak, tornáznak.
3. (átvitt értelemben, választékos) Népszerűség; siker. Sokban hívságos elme kérkedik, Irányt még jóra, szépre is az ád; Nem mondom: a hont ők nem szeretik; De jobban a tapsot, mint a hazát. (Arany János) E kurta élet hány tapsot adott, És mennyi gyászt, kudarcot és csalódást. (Juhász Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. tapsorkán; tapsözön; tapsvezető; 2. vastaps.
tapsos.
