tarack [2]
tarack [2] főnév -ot, -ja (katonaság)
Rövid csövű, 10 cm-nél nem kisebb űrméretű tábori löveg. Könnyű, közepes tarack; tábori tarack. || a. <A régi hadviselésben:> löveg, amelyből kartácsokat v. kartácsszerűen kőgolyókat lőttek ki; később gránátvetésre is használták. [A janicsárok] azt sem ügyelik meg, hogy a falakon szaporodik az ember… De már arra bezzeg megrándulnak, hogy valami nagy robogás támad. Amint a várra fordul a szemök, megdördülnek a tarackok. (Gárdonyi Géza)
Szóösszetétel(ek): tarackdörgés; tarackdurrogás; taracklövés; taracktalp; taracküteg.
