tárgyilagos
tárgyilagos melléknév -an, -abb
A dolgokat a valóságos tényeknek megfelelően, érzelmi állásfoglalás, elfogultság nélkül tekintő; objektív. Tárgyilagos ember; tárgyilagos bírálat; tárgyilagosan ítél meg vmit. Az ékes hangú szónok… ezúttal sajátszerű volt… Elmondta, hogy a véderővita szép és tárgyilagos volt. (Mikszáth Kálmán) A derék s boldogtalan ember éppen két fiát veszítette el… Szegény apa megdöbbentő nyugalommal és tárgyilagosan beszélt róluk. (Móricz Zsigmond)
