tarol
tarol ige -t, -jon
1. tárgyas (ritka, népies) <Vmely szálas növényfajtát> éles szerszámmal tömegesen levág. Kákát, nádat tarol. || a. tárgyas (ritka, népies) <Termőtalajt> csupasszá tesz úgy, hogy a rajta termő szálas növényfajtákat éles szerszámmal kivágja. Tarolja a mezőt, a rétet.
2. (régies) <Emberi fejet> kopaszra nyír. A törökök és a pogány kunok tarolják fejüket.
3. tárgyatlan és tárgyas (sport) <Tekejátékban állva maradt babá(ka)t> egy dobással ledönt. Tarolt! Ötöt tarolt.
Igekötős igék: letarol.
tarolás; taroló; tarolt.
