társhatározó
társhatározó főnév és melléknév (nyelvtudomány)
I. főnév Az állapothatározónak az a fajtája, ill. az a szó v. szócsoport, amely megmondja, hogy kivel v. mivel együtt, kinek v. minek a társaságában cselekszik vki v. vmi, ill. történik, létezik vmi (pl. a „Fiával (együtt) érkezett” – és a „Pereputtyostul itt van” mondatban a „Fiával (együtt”) és a „Pereputtyostul”). A társhatározó ragja -val, -vel; -stul, stül.
II. melléknév Ilyenként használatos, ilyen nyelvtani szerepű. Társhatározó mellékmondat, rag.
társhatározói; társhatározós.
