tát
tát tárgyas ige -ott, -son; -ani (-ni)
Száját tátja: a) (ritka) tágra, szélesre nyitja úgy, hogy szájürege láthatóvá válik. Ásítás közben szélesre tátja a száját. [A farkas] Körmeit Miklósnak a vállába mártja, | Száját a fejénél két araszra tátja. (Arany János); b) (átvitt értelemben) csodálkozik. A gyerekek nem szóltak semmit, csak tátották a szájukat. Kendtek meg mit tátják a szájukat? – rivallt rá az apám a körülálló szomszédokra, mert az egész falu kiállott a csudára. (Móricz Zsigmond); c) (átvitt értelemben) tétlenül nézelődik, bámészkodik. Ne tátsátok itt a szátokat, dolgozzatok! || a. (átvitt értelemben is) (A csodálkozástól) tátva marad a szája v. szeme, szája tátva marad: nagyon elcsodálkozik.
Igekötős igék: eltát; feltát; kitát; rátát.
tátó.
